Horror sztorik a stúdióból

Aki egy kis halloweeni borzongásra vágyik, annak most összeszedtünk pár megtörtént eseményt, az ország legkiválóbb, és legkevésbé kiváló stúdióiból. Egy zenész, vagy együttes nagyon komoly döntést hoz meg, amikor egy stúdió kezébe adja a dalát. Nem csak azért, mert a hangzást már el is dönti az adott technika és a hangmérnök, hanem azért is, mert együtt kell tudniuk mozogni a stúdió környezetével, és a stúdióssal. Ha valami hiányzik, akkor sokszor a zenészek hiszik azt, hogy biztos ők tudják rosszul, vagy túl sokat akarnak, holott az esetek nagy részében kiderül, hogy egyszerűen csak az adott stúdió/stúdiós korlátaiba ütköztek. Ekkor kell tudni váltani.

Nézzünk akkor pár horror sztorit:

Egy rendszeresen rögzítő zenekar kapott ingyenes felvételi lehetőséget egy stúdióban, ahol friss technika, és friss hangmérnökök voltak. Ez alapvetően jól hangzik, mivel a technika naprakész! Fogták magukat, és fel is vették a dobot metronómra, ahogy azt kell. Itt még semmi furcsaság nem történt. Ám amikor a következő hangszerre került a sor, ami a basszus, akkor a következő párbeszéd zajlott lel:

• Hangmérnök: Mit szeretnél hallani? A dobot vagy a metronómot?
• Bassman: Természetesen mindkettőt, hogy érezzem a groovot...
• H: Azt nem tudom megoldani, nincs meg hozzá a technika.
• (megjegyzés): ez a technológia már 1960-ban is megvolt.
• Bassman: Akkor legyen a dob, de kell a dal elé beszámolás, mivel 1-re már én is belépek.
• H: Figyelj, megoldjuk. Beszámolok neked, és utána indítom a felvételt. Egy Két Há ÉS! (az és pillanatában leüti a space-t, és indul a felvétel)

Ezen a ponton a zenekar nem folytatta a felvételt, mivel azt se pontosan tudták a fiúk, hogy hogy fogják visszajátszani a dobot meg a basszust a következő zenésznek…

Metal zenekar felvételén egy random budapesti stúdióban: Minden a megszokottak szerint, a dal épül sávról sávra, a hangmérnök sokat nem tesz hozzá a felvételhez, ahogy a fiúk mondták, inkább “rec gombnyomogató” volt hangmérnök helyett… Ha ezen a ponton megfordult a fejedben, hogy az nem ugyanaz-e, akkor elárulom hogy nem. A hangmérnök feladata, a mellett hogy megnyomja a rec gombot a megfelelő időben, még az is, hogy segítse kreatívan a dal épülését. Tehát ha egy dob téma lehetne jobb, akkor ezt említse meg, vagy ha egy gitárszólam van a fejében, ami a refrént kiteljesítené, akkor ossza meg a zenekarral, és 90%-ban be is fog kerülni a dalba. Egy jó hangmérnök kicsit producere is a dalnak. Na de vissza rec gomb nyomogatónkhoz. Felvették a dalt, megvolt a fő ének is, és ekkor ez történt:

• Énekes: Jó akkor most felvesszük a vokálokat rendben?
• RecMan: Én olyat nem tudok.
• Énekes: Hogy érted azt, hogy nem tudsz?
• RecMan: Ugyan azt az énekest nem lehet kétszer bekeverni a mixbe, mert zagyvaság lesz belőle.
• Énekes: Én azért megpróbálnám, kérlek nyiss egy új sávot!

Pár perc kattintgatás után kész is volt az új sáv, felvételre került a vokál, de hát aki már vett fel vokált, az tudja hogy ezen a ponton a hangmérnöknek nagyon kell hallania a harmóniákat, mert ha nem hallja, és nem tud segíteni az énekesnek, hogy hol merre intonáljon, akkor valószínűleg rossz lesz a felvétel. Pár hét keverés után a zenekarnak küldött anyag sajnos vállalhatatlan volt, így elhozták hozzánk sávonként keverni. A fő énekből szoftveres úton előállítottuk a vokál sávokat (mivel énekelni már nem volt lehetőség), és megszületett egy erős metal dal.

Egyik nálunk rögzítő rapper elköltözött jó messzire a stúdiótól, így kénytelen volt mást választani. Egy vidéki stúdióban rögzítette következő dalát, ahol büszkék voltak digitális keverőpultjukra, amivel a dalt rögzítették. Ez azért furcsa, mert az hogy nincs DAW (számítógép) a stúdióban, de mégis digitális, nagyon furcsa technikára enged következtetni. A felvétel felment, kicsit hamiskásan (rapperünk nem jó énekes), de felment. A stúdiós forma mondta , hogy hagyja itt a felvételt, majd ő megkeveri, és küldi. Így is lett. Ám a kapott anyag több sebből vérzett, ugyanis a keverés abból állt, hogy beállította a hangerőket nagyjából, és rárakott úgy 10 lapát lakodalmas visszhangot, tudjátok azt a fajtát, amit szintis Lacinál szoktatok hallani bármelyik falusi lagziba, amikor beleszól a mikrofonba, és jövő hétig zeng. Hát ez a rap-nek annyira nem áll jól. E mellé a hamis hangok se lettek kihúzva, szóval a kész anyagban az emberünk inkább tűnt egy részeges hajnali éneklőnek, mint rap sztárnak. A dalt később felvettük normálisan, és azóta is ez a legsikeresebb dala a Youtube-on. 200 kilométer ide vagy oda, a jó hangzásért igenis utazni kell, ha messze lakik az ember..

Fiatalos punk rock formáció készült első kislemezének felvételére, amire mi is adtunk árajánlatot, de végül egy Budapest belvárosi stúdiót választottak, mert egyszerűbb volt odajutni, meg pár ezerrel olcsóbb is volt. A felvétel rendben lement, bár itt sem volt közös alkotómunka, inkább csak felvétel. Elkészült az első, majd a második, majd a harmadik mix és a zene még mindig sehogy se szólt. Elküldték nekem (a sávokat), hogy tudnék e valamit kezdeni vele. Áthívtam az énekest, hogy 1 óra alatt vegyünk fel pár vokál szólamot, mert ennek a stílusnak ez elengedhetetlen része. Felvettük a vokálokat, kikevertük rendesen, és a zenekar egyöntetű véleménye az volt hogy “Pepe ez a mix nagyon b..szó :) ”. Ugyan abból a felvételből nagyon sok mindent lehet csinálni megfelelő keveréssel. A kislemez újrakeverése annyira jól sikerült, hogy gyorsan felvettünk még egy számot, és egy magyar kiadó fel is figyelt a zenekarra, és NKA-s pályázatot is nyertek ezzel a felvétellel.

Budapest külvárosából érkezik a következő story, ahol is a felvétel egy hivatalos meghirdetett stúdióban zajlik. A zenészek elkezdik a felvételt, és az első fél órában elhangzik egy nagyon fontos kérdés: 

• Zenész: Hol van a WC?
• Hangmérnök: Fel kell menni az emeletre, ahol anyukám lakik, ott van a WC, de kérlek csak halkan menjetek!

Szerintem ezt nem is kell magyarázni hogy mi a probléma. A mikrofonnál is alapabb dolog, hogy a stúdióban legyen mosdó, hiszen hosszú órákat töltenek el itt a zenészek..

Ugyaninnen származik egy másik bevett gyakorlat, amit sok helyről hallottam már, mégpedig az hogy 1-1 mikrofon beállításán órákat szöszöl egy hangmérnök. Gondolhatjuk azt is hogy ez jó, de van az a határ ami fölött már gyanakodni kell. Ebben a konkrét példában egy pergő mikrofon beállítás tartott 1 órába (a pergő már hangolva volt). Ha a hangmérnök minden nap ugyanezekkel a mikrofonokkal dolgozik, és nagyjából ugyanezekkel a hangszerekkel, akkor egy pergő hang beállítása nem lehet több 10 percnél. Pláne, hogy úgyis a felvétel után történik az EQ és a dinamika végleges beállítása. Vannak helyzetek, amikor mondjuk egy teljes dobfelvétel van, és 12-16 sávon megy a rögzítés, hogy itt már figyelni kell a fázisokra, a távolságokra, a szögekre, tehát ez simán eltarthat egy órát, de azért érezzük a különbséget 1 db mikrofon,és 16 db mikrofon beállítása között…

Budapesti stúdió: Nincs pontos lekötött stúdióidő. Zenészünk bejelentkezett egy adott időpontra, a megbeszélt időpontra megjelent, de már más állt bent a süketszobában. A hangmérnök csak annyit mondott, hogy hát az XY nagyobb sztár, meg visszatérő vendég, így átengedte neki az időpontot. Egy normális stúdióban ilyen nincs. Ha időpontod van, akkor az csak a tiéd, nem szervezünk rá másik előadót.

Budapest belvárosi szoba stúdió: Egy énekes táncos színházi darab zenei aláfestése készült. Lement az első stúdiónap, ami alatt képzett énekeseinknek sikerült felénekelni 11 számot. Visszahallgatták, pici utómunkát igényelt, de a felvételek jók voltak. A következő stúdiónap 1 hétre rá volt. A hangmérnök zavartan telefonál 1-2 nappal a felvétel után, hogy hallgatta az anyagot, és annyira rossz hogy újra kell venni az egészet. Énekeseink nem értették a dolgot, és kérték hogy legalább akkor egy darabot mutasson belőle, hadd hallják hogy tényleg menthetetlen-e a produkció. (Nehezen hitték el, mivel mindannyiuk a hangjából él). Hosszú győzködés után kibökte a hangmérnök, hogy elfelejtette elmenteni az anyagot, így elveszett. Többé nem tértek vissza ebbe a stúdióba, inkább eljöttek hozzánk.

Nem ismerem az összes DAW-ot, de amiket én használtam, ott elmondható hogy még ha az ember nem is ment el semmit, a hangfájlok akkor is megmaradnak. Még ha áramszünet van, akkor is. Egy anyag csak akkor veszhet el, ha tönkremegy a HDD és még nem volt biztonsági mentés az anyagról, vagy ha az ember véletlen rányom a törlés gombra, és még igent is mond a kérdésre, hogy biztos-e. Nálunk a stúdióban minden este mentés készül a gépen lévő összes felvételről, egy távoli szerverre, hogy ha bármi tönkremenne, akkor minden visszaállítható legyen.

Vidéki Classic Rock formáció talált ránk az interneten, akik azzal kezdték, hogy nagyon szeretnének egy jó anyagot, vannak felvett sávjaik, de a keveréssel nem boldogulnak. Semmi gond, bekértük a sávokat, és lekevertük az egész lemezt. A végső meghallgatásra eljöttek személyesen, és itt derült ki, hogy ez az anyag már 3 stúdiót megjárt előtte.

• Énekes: Mi már 3 stúdióban voltunk ezzel az anyaggal, és nem értem, hogy ott ezt miért nem tudták megcsinálni, ugyanebből a nyersanyagból. Hiába mondtuk, hogy mit szeretnénk, nem értették meg.

Vidéki Classic Rock formáció: Előző lemezüket vidéki stúdióban vették fel, de jobbra vágytak, így eljöttek a következővel hozzánk. Amikor elkezdtük a felvételt, és a dobot vettük fel, félve kérdezte a dobos, hogy esetleg nem lehetne-e kötni a versszaktól, mert szerinte addig jó volt. Először nem is értettem a kérdést, hogy már miért ne lehetne kötni? Ha akarom, ütemenként vesszük fel a hangszereket, vagy kiloopolunk egy részt ami jó, és csak a váltásokat csináljuk meg. Kifaggattam őket és ezt mondták:

• Dobos: A mi hangtehnikusunknál mindent egyben kell feljátszani, mert nem tud kötni!

Hát aki nem tud kötni, az nem hangmérnök, de nem is hangtechnikus. A kötés, azaz a Punch In technológia már a szalagos korban is létezett, tehát ha a felvétel nem agyag hengerre történt, akkor igenis van lehetőség kötésre. Van olyan hangmérnök, aki azt mondja, hogy ő elvből nem köt, mert ezzel megöli a művészetet. Ez valahol érthető, mivel ha a zenész nem tudja eljátszani az adott dalt, akkor csalás van a lemezen. Én azon a véleményen vagyok, hogy a stúdióban igenis a legjobbat kell kihozni a zenészekből! Ha arra vagyok kíváncsi, hogy mit tudnak élőben, akkor elmegyek a koncertre.

Sok budapesti stúdió: A történet sajnos igaz, és több helyről is hallottam már: a sötét, ablaktalan helyiség. Több énekesünk is mesélt már negatív élményeiről olyan feléneklő helyiségekről, amikben abszolút semmi kilátási lehetőség nincs. Tehát nincs átnéző ablak a control roomba, de még egy TV sincs beállítva élőkép kapcsolattal. Gondoljunk bele, hogy bezárnak egy sötét, ablaktalan helyiségbe, ami általában ráadásul pince. Felveszed a fülhallgatót, és ez az egyetlen kommunikációs csatornád a külvilággal. Ráadásul sok rosszul felszerelt helyen visszahallgatás közben hiába beszél a zenész, senki nem hallja azt. Ebben a környezetben nagyon nehéz igazán jól teljesíteni. Hallottunk már olyat is, hogy énekesünk minden egyes felvétel visszahallgatására 20-30 másodpercet várt csendben. Ez egy ablaktalan szobába az örökkévalóságnak tűnhet. 

Utolsó story, az előző ellentéte: Egyik dalszerző-énekes ügyfelünk anyagi megfontolásból, egy nem publikus dalhoz egy olcsóbb stúdiót választott helyben. Beült a süketszobába gitárjával, ahol a hangmérnök először beállította  a mikrofont, majd kért egy demó feljátszást. Ez meg is volt összesen 30 perc alatt, ami teljesen reális. Ekkor történt a csoda. A hangmérnök úgy érezte, hogy a szobában lévő fények nem megfelelőek a dal hangulatához, ezért elkezdte állítgatni a lámpák erősségét és színét a control roomban, és a live roomban is. Állítgatott vagy 10 percig, amikor zenészünk megjegyezte, hogy neki tökéletes volt az előző fény is, teljesen jól hangulatba tud jönni, mehet a felvétel. Ezek után a hangmérnök 1 órán keresztül állítgatta még a fényeket, mire meglett a tökéletes hangulat, mindezt természetesen stúdióidőben. Ez az előadót annyira felbosszantotta (teljesen érthetően, hiszen ő már 1 órája készen állt), hogy nem is sikerült rendesen felénekelnie a dalt. Kifizette a stúdiót, és eljött inkább hozzánk.

Ráadás: Pár gondolat arról, hogy mi az ami fontos, amikor hangmérnököt választasz magadnak. 

• Mi a motivációja: Nagyon fontos, hogy közös alkotói munka legyen, tehát ne csak a pénz miatt csinálja. Ez rögtön kiderül, amikor elkezditek a felvételt, ha van építő (vagy romboló) kritikája, ötlete, akkor valószínüleg érdekli, és nem csak egy újabb rec gomb vagy amin túl kell esni hogy meglegyen a lakbérre.
• Van-e véleménye: Ha kérdezel valamit, akkor ha mindenre az a válasz hogy “nem tudom, ahogy neked tetszik”, akkor rossz helyen vagy. Ha mutatsz mondjuk A/B verziót, akkor igenis legalább szakmailag tudja megmondani hogy neki melyik tetszik jobban. Ne felejtsd el, hogy a hangmérnök az első szűz fül aki hallja az anyagodat, tehát fontos az első reakció.
• Hánykor kezd dolgozni? Sokan vannak sajnos akik másik munka után kezdik a hangmérnökséget, miután mondjuk 8 órát lehúztak már máshol. Ez működhet párszor, de rendszeresen semmiképpen. Be kell látni, hogy habár a zenészek jobban szeretnek délután/ estefelé dolgozni, a hangmérnök is ember, és ráadásul mérnök ember, akinek jobb esetben családja, vagy legalább stúdión kívüli élete is van. Ez pedig csak úgy működhet ha normál munkaidőben, mondjuk délelőtt 9-től kezditek a munkát. Hosszú évek tapasztalata mutatja, hogy aki valóban jó zenész, az napközben is tud jó zenész lenni, nem csak este, pár valami után...