"Abban a megtiszteltetésben volt részem januárban, hogy meghívtak a Dal 2015 élő műsorának forgatására, ahol személyesen szurkolhattam Magyar Bori dalának, melyet pár héttel ez előtt fejeztünk be a stúdióban.

Amikor megérkeztem az MTVA Kunigunda utcai stúdiójába, kissé meglepődve tapasztaltam, hogy én bizony pont ebben az épületben dolgoztam egy évig, amikor az MTV-nél voltam hang restaurátor. Akkoriban fel se tűnt, hogy az alatt a lépcső alatt, amin nap mint nap felmentem, egy szép nagy, és korszerű stúdió van.

A beléptetés komolyabb volt mint egy repülőtéren. Folyadékot és ételt nem lehetett bevinni, mivel ez mégiscsak egy stúdió, ahol nincs olyan négyzetcenti, aminek ne ártana egy kis kilöttyenő kóla. A bejáratnál 2 fémdetektor kapu, fegyveres őrök, és teljes zsebkipakolás, az utolsó 5 forintosig.

Bejutás után egy közös váróban, a stúdió előterében várakoztak a fellépők, a zeneszerzők, és a vendégek. Találkoztam pár hírességgel, akiket nem ismertem személyesen, és örömmel tapasztaltam, hogy pár jelenlévő előadót ismerősként köszönthettem, mivel már korábban dolgoztam velük. Pont egy héttel a Dal előtt hangosítottam élőben a Stereo Swinget Szűcs Gabival, akiről a helyszínen tudtam meg hogy szintén fellép.

A műsor előtt fél órával a közönség már elfoglalta a helyét, és elkezdődött az oktatás. Nem gondoltam volna hogy műsor előtt 20 percig fogjuk gyakorolni, hogy mikor hogy és milyen hangerővel kell majd tapsolni, meg örülni, de így volt. A tapsoltató ember kicsit felspannolta  közönséget, hogy amikor kezdődik a só, akkor már mindenki ugrásra készen legyen. Életemben nem tapsoltam ennyit. Külön akusztikai érdekesség, hogy a stúdióban a tőlem 10 méterre ülőt is tisztán hallottam ha felém beszélt. Műsortechnikai érdekesség, hogy a közönség igazából nem hallja hogy a műsorvezető mit mond, ugyanis a stúdióban csak nagyon halkan van beadva (gondolom hogy ne visszhangozzon vissza az adásba), így amikor elkezdtünk tapsolni, már csak a tapsoltató ember jeleiből tudhattuk, hogy most akkor hangosabban, halkabban, vagy egyáltalán meddig tapsoljunk.

Szakmai szemmel az tűnt fel, hogy a stúdióban olyan kiegyenlített és telt SUB basszusok vannak, hogy az élő fellépők egyáltalán nem hangzottak hamisnak. Kellően hangos volt, és nagyon szépen ki volt keverve minden fellépő. Utána persze visszanéztem a TV-ben, és bizony voltak hamis hangok bőven, de ez ott, a mellett a hangerő mellett, és a parádés SUB-okkal egyáltalán nem tűnt fel.

Amit a TV néző nem lát: A fellépők között, amíg a bejátszások mentek, csodás koreográfia zajlott le a színpadon, ugyanis 20 másodperc nagyon kevés idő ám, amikor egy teljes zenekart kell lehozni, és egy másikat felvinni. Kb 15 ember rohangált a színpadon, hihetetlen precizitással. Még az is meg volt tervezve előre hogy merről kerülik ki egymást, hiszen nem lehet összeütközni, mert az fél másodperc veszteség...

Kedvenc jelenetem: Amikor javában ment a show, és felkonferálták a sztárfellépőt, akkor ért mindenkit a meglepetés (ami persze otthonról nézve is sejthető volt, már a korábbi években is), hogy ez bizony felvételről megy. A tapsoltató ember besétált, és azt mondta: „Igen, igen jól látjátok ez bizony nem élő, viszont a végén annyira kéne őrjöngeni, mintha élő lett volna, mert a végén átmegyünk élő képbe”. Így is lett, mi örültünk az élő de nem élő fellépőnek, és mintha mi sem történt volna, visszakevertek a stúdióba." 

Tóth Péter
(hangmérnök)