Giri - endlessz

Látom, mit láttam már, oly sokszor áltatott
Elszántan hív újra: rágd, mi megrágatott
Most jó lesz! Haha! Üres ígéret.
Én meg élem, és élem, és élem, és élem, és...

Egyszer vagy ezerszer? Ki bírná megmondani?
Két szék közt sekélyesen állítom, hogy tudom ki
És mégsem ismerem legmélyebb valóját
Ha tudnám, vele élném léteim minden pillanatát

De egymagam vagyok, ő szüntelen velem
Elválaszthatatlanul az eseti tengerben
A felszínen maradva merülünk mindig mélyebbre
Mert elszántan hív e hely aranyló vasérce

Persze csakis engem, hisz ő az, ki mindent ért
Azért tart velem épp, mert ígérte, hogy mindenképp
Mindenhol, mindenkor, mindenben jelen lesz
Nem hagy el, betársul majd minden szerephez

Mert ez egy végtelen eset, mi nem véletlen esett
Hogy személyesen játszhassam a végteleneset
Sajnos édeskeveset tettem az érdemlegeset
Végül érdektelenül lehúztam évezredeket

Ez egy végtelen eset, mi nem véletlen esett
Képes leszek megérteni a Végteleneset?
Mivel a félember tettei mind lényegtelenek
Csak élettelen tettetjük az életjeleket

De ez végre éles jelenet
Megérte várni, köszönöm a jeleket
Ne írj végrendeletet, mert az élet nem ereszt
A halállal az élőlény egy újba belekezd

A lét végtelenített, hát ne értsd félre ezt!
Minden egyebet le téve, mindenki képbe lesz
De ki vagyok én? Nem értem, mér’ nem kérdezed?
A legmélyebb szeretet legyen a végső szereped!

Most kezdd!
Ne Várj!
Most kezdd!

Mert ez egy végtelen eset, mi nem véletlen esett
Hogy személyesen játszhassam a végteleneset
Sajnos édeskeveset tettem az érdemlegeset
Végül érdektelenül lehúztam évezredeket

Ez egy végtelen eset, mi nem véletlen esett
Képes leszek megérteni a Végteleneset?
Mivel a félember tettei mind lényegtelenek
Csak élettelen tettetjük az életjeleket

Gyere rá!