Stúdióból a hangosítópultba

Az az óriási megtiszteltetés ért, hogy a nagylemezét a Nortyx Hangstúdióban készítő PistiEst zenekar megkért, hogy lássam el a hangmérnöki feladatokat a lemezbemutató koncertjükön is. A felkérésre boldogan mondtam igent, hiszen már összeszokott csapatként tudunk együtt dolgozni, és szerettem volna az albumon kívül élőben is kihozni belőlük a legjobb formájukat.

Így kerültünk 2017. március 11-én a paksi Csengey Dénes Kulturális központba. Megérkezve első dolgunk volt, hogy bejártuk a helyszínt. Egyik ámulatból a másikba estünk: hatalmas színpad, kiváló technika, gyönyörű akusztika, kedves és segítőkész kollégák.

A zenekar is lelkesedéssel csapott a munkába: a saját kézzel összeállított dobemelvényen át mindenből kivették a részüket az előkészületek során. Így mire a fény- és hangpróbához érkeztünk, már mindenki otthonosan mozgott a színpadon.

Az estét a The Subrune zenekar nyitotta, akik többnyire feldolgozásokkal melegítették be a közönséget. A srácok fiatal koruk ellenére maximálisan felkészülten érkeztek, és annak ellenére is kiváló koncertet adtak, hogy a basszusgitárosuk helyett (akinek sajnos gipszben pihent a keze) beugró emberrel léptek fel. Reméljük, még találkozunk velük!

Mire elérkeztünk az este fő eseményéhez, szépen lassan megtelt a teljes nézőtér. A fiataloktól az idősekig nagyon vegyes összetételű nézősereg gyűlt össze, ami hűen tükrözi, hogy a PistiEst zenéje bárki számára ajánlható. Az Útkereső nagylemez dalain túl felcsendült még pár szerzemény, szintén a zenekar tollából. Fontos tudni, hogy a zenekar jelenlegi felállása elég frissnek mondható a stúdiófelvételek közben alakult ki:

• Gyulai István – szöveg, zene, ének
• Nagy Géza – basszusgitár
• Feil Gábor - dob 
• Feil Dóra – vokál
• Berki Richárd – szólógitár
• Csapó András – billentyű. 

A koncert közepén, egy csendesebb akusztikus rész keretében a lemezen közreműködő vendégzenészek is szerephez jutottak: Lengyel Zita hegedű, Madár Otília fuvola játékával díszítette a dalokat.

A kitérő után gyorsan újra felpörögtünk, együtt tapostuk lábunkkal az ütemet. A színpadi képet egy táncbetét is színesítette, egy pillanatra sem hagyta a zenekar lankadni a hangulatot. Bár egy kis baki a szintetizátor memóriájával majdnem megakasztotta az egyébként olajozottan működő koncertet, szerencsére gyorsan meglett a megfelelő hangzás, újra felcsendültek az albumról ismerős dallamok. Utolsó dalként a mostanra már külföldön és belföldön sokak által megismert Örökségünk szólalt meg, néhányunkat éneklésre késztetve a közönség soraiból, tökéletes lezárásaként a műsornak.

Köszönjük a PistiEstnek, hogy részesei lehettünk sikereiknek, és a lemez meleg fogadtatásának, amit a koncert végén szűnni nem akaró vastaps is megerősített.