Susie & The Pills - Csónak

Éppen elkezdtünk volna a stúdióban dolgozni második albumunkon, de hosszas beszélgetések során úgy alakult, hogy akkori dobosunkkal, Mátéval nem folytatjuk tovább a közös munkát. Nehéz helyzetbe kerültünk, hisz nemcsak mint dobost, de mint embert is nagyon szeretjük Mátét és tudtuk, hogy nehéz lesz valakit találni a helyére, aki ennyire összeillik a csapat többi tagjával. Nem szerettük volna elkapkodni a döntést az új dobos kiválasztásánál, így természetesen a második album stúdiómunkálatait is halasztani kellett. Viszont az alkotással sem szerettünk volna felhagyni doboskeresés közben, így jött az ötlet, hogy készítsünk pár, az eddigiekhez képest kicsit más jellegű és hangulatú akusztikus dalokat, amik nem feltétlen igénylik a dobos szerepét.

Végül két ilyen dalt vettünk és mind a kettőhöz klipet is forgattunk, amiből ez, a „Csónak” az első.

Egyrészt szerettük volna, ha megörökítjük a zenekarnak ezt az időszakát is, mikor „csak” hárman voltunk, másrészt számunkra kifejezetten passzol a nyárhoz az ilyen jellegű dalok hangulata.

Viszont maga a szám már teljesen másról szól, egy lényegesen nehezebb és komorabb témáról. Ez egy szülő-gyermek közötti beszélgetés, ahol belátják és próbálják elfogadni mind a ketten, hogy a szülő felett eljárt az idő és korából fakadóan már vészesen jelentkeznek szellemi problémák. Elképesztően nehéz szituáció, amikor azt tapasztaljuk, hogy a szerettünk itt van még velünk, látszólag teljesen egészségesen, de igazából már még sincs igazán.

Hogyan és hol készült a klip:

A szám hangulatához illően egy nagyon letisztult, nyugodt hangulatú klipet szerettünk volna forgatni, így egy „one-shot” videót készítettünk, ami azt jelenti, hogy egy kamerával felvett vágatlan jelenet az egész. Számunkra a képivilág még inkább felerősíti a dal békességét és természetességét.

A Balaton vizén forgattuk amúgy a klipet, családom egy öreg, de időtálló, ikonikus csónakjában.

Szegény Pepének (hangmérnök, rendező és operatőr) nem volt könnyű dolga az imbolygó csónakban való kamerázással, de kiválóan megoldotta ezt is.

Először jelenik meg szaxofon a hangszerelésben.

Buba (basszusgitár, szaxofon) szaxofonos tudását eddig felvételeken rejtegettük, de a koncerteken már a kezdetek óta játszunk olyan számokat, ahol előkerült és most végre stúdióban is megcsillogtathatta, mit tud. Családunkban mindig is fontos volt a zene, van több zenész is nálunk, és az egyik első hangszer, ami megjelent a Cserta családban, az a szaxofon. Többen is megtanultak rajta játszani, pl. unokatestvérem, Cserta Balázs országszerte elismert jazz-szaxofonművész, nála tanult meg játszani Buba is, ráadásul nem is akárhogy, mint hallható.

Kifejezetten örülök, hogy először ebben a dalunkban jelent meg ez a hangszer, hisz ez még inkább hozzájárul a dal üzenetéhez és hangulatához. Az viszont biztos, hogy nem ez volt az utolsó szaxis nótánk…

Merre tovább most? Lesz-e második album? Sikerült-e megtalálni Máté utódját?

Nagy örömmel mondhatom, hogy sikerült megtalálnunk új dobosunkat, Németh Laci személyében, aki mind zeneileg, mind emberileg nagyon jól beillik a zenekarba. Már túl is vagyunk 2 közös koncerten és a nyáron még sok fellépésünk lesz szóval lesz is lehetőségünk még inkább összecsiszolódni, összeérni. Ősszel pedig szeretnénk végre a stúdióban is foglalkozni a második lemezünkkel, amit, ha idén nem is, jövő év elejére szeretnénk elkészíteni.

A nyár folyamán még érkezik egy másik akusztikus számunk klippel együtt, ahogy említettem, de erről majd akkor többet beszélünk.

Legközelebb pedig Fehérváron a Fezen fesztiválon lehet minket megtekinteni élőben július 28-án (péntek)!

Tagok:
Cserta Róbert – ének,
Timár Dávid – gitár,
Cserta András – basszus,
Németh Laci – dob.