Hogyan kell beénekelni? - 1. rész

Ismerkedj meg az énekes hangszerével, az emberi hanggal! 

Az éneklés olyan tudatos tevékenység, amely során érzelmek és gondolatok kifejezésére használjuk a hangadást bizonyos dallamok, összefüggő hangmagasságok által. Énekelni szinte mindenki tud, de jól énekelni már lényegesen kevesebben.

A legtöbb kezdő énekes rendelkezik valamilyen hanghibával, amit türelemmel és sok gyakorlással ki lehet küszöbölni.

Új sorozatunkban a hangképzés alapjaival, a beéneklés fontosságával foglalkozunk, és segítünk a helyes beéneklés elsajátításában is.

Az első részben átnézzük:

• milyen szervek vesznek részt a hangképzésben,
• hogyan képezzük az emberi hangot, 
• melyek a hangok alaptulajdonságai és mitől függenek, 
• melyik hangfajtába tartozol
• mire érdemes odafigyelni, vigyázni éneklés során

Alapvető tanácsaink 

Ne akarj nehezebbet énekelni, mint amit elbírsz! Különben megerőlteted magad! Ennek eredménye a görcsösség lehet, amely kifáradáshoz és a hangszervek sérüléséhez vezethet. 

Ne bízd el magad! Fegyelemre, és szorgalomra lesz szükséged, mert ha már úgy érzed, eljutottál a célodig, akkor ezt az állapotot meg is kell tudni tartani.

Ne mérd magad másokhoz! Mindenki egyéni ütemben fejlődik, értékeld az eredményt, amit már elértél, és fogadd örömmel az előtted álló újabb kihívásokat! 

Vannak helyzetek, amikor jobb, ha nem énekelsz! Betegen, illetve a mutálás időszakában tanácsos elkerülni az éneklést, mert nagyon sok kárt tehetsz vele a hangképző szerveidben!

Ismerd meg, mikkel dolgozol!

Ahogy egy hangszert is meg kell tanulni használni, úgy éneklésnél is érdemes megismerkedni a hangképzésben részt vevő „eszközökkel”. A hangkeltéshez szükséges levő a tüdőben halmozódik fel, majd a légcsövön keresztül a gégéhez érkezik. A gégében foglal helyet az ember tulajdonképpeni hangforrása: a két hangszalag. Ezek olyan háromdimenziós izomnyalábok, amelyek megfeszülhetnek, záródhatnak, illetve eltávolodhatnak egymástól. A hangszalagok színe csont-fehér, mivel olyan szoros nyálkahártya borítja, amely kiszorítja a hajszálerekből a vért. Ezáltal a hangszalagok hőmérséklete is alacsonyabb, ezért is lehet az, hogy a kiáramló levegő lecsapódjon rá, és biztosítsa a hangszalagok rugalmasságát.

Ha az énekes megfázik, a nyálkahártya fellazul, és a vér be tud áramlani a hajszálerekbe, megemeli a hangszalagok hőmérsékletét. Ilyenkor a páralecsapódás csökken, szárazságérzet keletkezik, és az izmok veszítenek rugalmasságukból. Ilyen esetekben az éneklés általában nem megy, sőt rekedtség is bekövetkezhet. Kerüljük tehát az éneklést a betegség alatt.

A hangszalagok közötti hangrésen átjutva rezgés keletkezik, a rezgés pedig hangot eredményez, ahogy egyidejűleg rezgésbe hozza a rezonáns üregeket (mellüreg, orrüreg, arcüregek, homloküreg, garatüreg, szájüreg, stb.).

A keletkezett hangnak három alaptulajdonsága van: magasság, erősség és színezet. A magasság a másodpercenkénti rezgésszámtól függ, az erősség a kilengés nagyságától, a színezet pedig a rezgés „alakjától”. A magasság rendkívül fontos tényező, hiszen a tiszta intonáció az éneklés egyik alapfeltétele. Az erősséggel érzelmeket tudunk kifejezni, míg a színezet az egyénre jellemző tulajdonság, ezáltal ismerhető fel egy-egy énekes hangja.

A fentiekből megállapítható, hogy az emberi hang kombinált fúvós-húros hangszerként fogható fel, hiszen légáram hozza működésbe a húr módjára megfeszülő hangszalagokat.
A helyes hangadáshoz még egy dologra feltétlenül szükség van: helyes hallásra. Amíg az énekes nem hallja előre belülről az énekelni kívánt hangot, amíg nem tudja képzeletébe idézni a hang színét, magasságát, csengését, addig biztos megvalósítás sem várható. Az énektanulás lényege tehát a hangszervi mozgások az elsajátítása, rutinszerűvé tétele.

Rezonáljunk!

A hangszalagok által létrejövő primer hang számunkra nem hallható. Mi a rezonáns üregek által felerősített rezgéseket érzékeljük. Az emberi hangadás tehát két részből áll: a hangszalagok által generált rezgésekből, illetve azok felerősítéséből.

Az erősítést a rezonáns üregek alakja és nagysága határozza meg. Mivel a rezonátorok azokra a hangokra reagálnak a legjobban, amelyekre hangolva vannak, az emberi hangskála különböző pontjain különböző erejű, színű és csengésű hangok jönnek létre, mert a különböző rezonátorok más-más felhangot erősítenek ki az egyes hangokból. A kisebb fejüregek inkább a magasabb, a nagyobb mellüreg pedig a mélyebb hangokra reagál. Természetesen ezek az üregek egyszerre működnek, megfelelő arányban keveredve.

Melyik hangfajtába tartozol?

Két nagy csoportot különböztetünk meg: gyermek-, és felnőtt hangokat.
A gyermekhangokon belül nincs további tagozódás, mert a fiúk és a lányok hangjának fekvése azonos, csak a jellegük különböztethető meg.
A felnőtt hangokat tovább oszthatjuk férfi és női hangokra, amelyeken belül hangmagasság alapján további csoportokat találunk. Mint azt már megtudtuk, a hang magasságát a rezgésszám határozza meg, amely a hangszalagok feszültségétől és hosszától függ. A hangfajtákat a hangszalagok hossza határozza meg: rövidebb hangszalagok a magasabb, hosszabb hangszalagok a mélyebb hangfajtákra jellemzőek.

Férfiaknál:

• tenor (magas)
• basszus (mély)
• bariton (középmagas)

Nőknél:

• szoprán (magas)
• alt (mély)
• mezzo (középmagas)

A hangfajtát nem feltétlenül a hangterjedelem dönti el, hanem az, hogy milyen fekvésben énekel a legkönnyebben. Előfordulhat, hogy egy szoprán és egy mezzo csoportba tartozó embernek ugyanaz a hangterjedelme, egyforma magasságokra képesek, de ami az egyiknek kényelmes, az a másiknak már nehezére esik. Éppen ezért a tanulás kezdetén nem határozható meg biztonsággal a hangfajta, idővel kifejlődik, ki melyik csoportba tartozik.

Most, hogy már ismerjük a hangképzésben részt vevő szerveinket, tovább is léphetünk a helyes éneklés felé vezető úton! A következő részben szó lesz a helyes testtartásról, helyes légzésről is! Tarts velünk, tanuljunk együtt énekelni!

Forrás: Kerényi - Kerényiné: Énekiskola I. - II.